Nálam is Húsvét a húsvét. Nem vagyok felmentve az alól, hogy tömegesen ne kapjam én is a giccsesebbnél giccsesebb, rímelő versikéket, mindenféle virtuális üdvözlőlapot, nyuszikákat és tojásokat ábrázoló gyerekrajzokat, vagy éppen annyira szellemes fényképeket, amikor a nyuszi a tyúkra gerjed hátulról... Gondolom éppen akkor dolgoztak a nyuszitojáson... Ahogyan telnek az évek, úgy veszem észre, hogy egyre inkább infantilizálódik ez a világ. Őszintén sajnálom.

Sajnálom, mert közben tudom, hogy ez az az Ünnep, amikor valóságosan megemlékezhetünk újra, meg újra az Isten ember iránti végtelen szeretetéről. Tudom, a Karácsonyt szokás a szeretet ünnepének nevezni, de én mégis a Húsvétot élem inkább így meg. Mert ezelőtt majdnem kétezer évvel az Isten a legdrágábbját, az Ő egyszülött Fiát hagyta szenvedni azért, hogy az eltévelyedett, Tőle eltávolodott, bűnbe esett embernek, nekem, meg Neked legyen esélyünk hozzá visszatérni. Emberi gondolkodás sok logikát nem talál ebben, de a fizikai törvényeknél sokkal nagyobb jelentőséggel bíró és sokkal nagyobb hatással lévő szellemi törvényeket valójában emberi logikával nem is lehet megérteni. A lényeg az, hogy Jézus történelmi tényekként leírt szenvedése köszönő viszonyban sincs a vallásos hagyományok által leírt, vagy éppen vászonra festett szenvedő "jézuska" képeivel.

Találtam egy írást, amit érdemes elolvasni, ha ki akar jönni az ember az általa elképzelt vallásos képregények illúzióinak világából.

Íme a cikk, ami Jézus szenvedéséről szól, orvosi szemmel...

http://atv.hu/cikk/20120407_jezus_szenvedese_orvosi_szemmel?source=hirkereso

Áldott Húsvéti Ünnepet és áldott napokat kívánok mindenkinek...

És... nem kell belehalni az életbe, kedveseim! Valaki már végigszenvedte helyettünk és meg is halt azért, hogy mi élhessünk szenvedések nélkül. És majdnem hihetetlen, hogy INGYEN van ez a kegyelem! Nem kell megfeszülni és belepusztulni, hogy kiérdemeljük. Csak hinni kell Benne... és... működik.

De amikortól az ember komolyan veszi ezt, az élete megváltozik és jövőre már eszébe sem jut sem a tyúk, sem a tojás, sem a nyuszi... Csak az, amit a Pesach és a Húsvét jelent: Elkerülés. A leépülés, a halál, a kín  elkerülésének lehetősége.

Kezeiket csókolom...

Ezelőtt pár évvel valamelyik agytröszt kitalálta azt a "sokatmondó" felszólítást, hogy:

"Ne fürgyé le!" Az ember, ha kereskedelmi rádiót hallgatott, vagy éppen villamoson/metrón utazott, nem kerülhette el, hogy legalább egyszer ne hangozzék el a jópofa duma... akár élő adásba betelefonáló fiatal, akár utazó fiatal társaság szájából. Igaz: egyre kevesebbet hallani ezt a "bölcs" felszólítást, de még napjainkban is látni ilyen feliratú pólót.

Mi sem aktuálisabb a fair-playtől dagadó jelenünk pillanataiban, mint egy kicsit átszerkeszteni, aktuálissá tenni a divatjamúlt bunkóságot és idézőjelbe tenni, mert még megvádolnak plagizálással, ha nem teszem idézőjelbe és ugyebár én ilyet ezekben a napokban nem mernék mondani, de ha idézetként szerepel (ismerve az idézet szellemi atyját is), akkor minden fair és play.

Szóval most így sokkal aktuálisabb:

"Ne mongyá' le!"

Mi logikák, nem vagyunk egyformák. Én egy sajátos logika vagyok. Nem sokan értenek meg engem, de úgy is mondhatnám, hogy sokan nem értenek engem. Pedig attól még én is logika vagyok.

Kifejteném bővebben:

- Amikor nincs pénzem és hitelre szorulnék/szorulok, akkor csak úgy elüldögélek hónapokig magammal és követelem, hogy találják ki a hitelintézetek, hogy nekem pénzre van szükségem, nem is kevésre, majd ha kitalálták, akkor keressenek fel, ajánlják fel segítségüket (tanácsaik nélkül csak a pénzük érdekel) és lehetőleg ne várjanak cserébe semmilyen garanciát, mert én a magyar logika vagyok és ebben semmilyen garancia nincs.

- Nekem voltak és vannak függetlenségi harcaim, amelyekről mindig az utókorban bizonyosodott be, hogy igazam volt. Jogos elvárásom az eddigi igazaim alapján, hogy a függetlenségi harcomat az támogassa, akitől függetlenednék.

- Én nem vagyok rossz logika csupán azért, mert ezt más logikák nem értik. Attól sem lennék rossz logika, ha a világon egyetlen más logika sem értene. Mert én magyar logika vagyok. Punktum.

- Nekem tetszik, ha megadóztatnak átlag fölött pénzintézeteket, telefontársaságokat, fogyasztási cikkeket, mert ezáltal drágábban juthatok termékekhez, szolgáltatásokhoz és imádok mindenért többet fizetni.

- Nem feltétlenül kell nekem külföldi bank. Én magyarosan logikus logika vagyok és amíg saját kezűleg is tudok saját bankot működtetni, addig nincs baj. Mert így a saját zsebemben marad a saját magam által magamról lenyúzott bőr.

- Én nem akarok sajtót, szabadságot, sajtószabadságot. Nekem elég, ha minden újság címlapján (erotikus) képeket nézegethetek. Könnyebb. Bár tudok olvasni, de mit ér a logika, ha olvasni tud, de úgy sem érti, amit olvas?

- Én ellene állok az idegen gyarmatosítóknak. Ellene állok az idegeneknek. És számomra minden logika idegen, ami nem érti az én logikámat. Én olyan logika vagyok, amelyik hangosan vallja, hogy a gyarmatosító köteles finanszírozni az ellene vívott függetlenségi harcomat.

- Nem kell nekem idegen uralom, nem kell gyarmatosító idegen hatalom, mert én a saját elnyomóimról a határokon belül is tudok gondoskodni. Ők legalább magyarok! Logikus! Nem?

- Én, mint említettem, a magyar logika vagyok. Nem szoktam zsidózni. Mert aki ért engem, az úgy is tudja, kire gondolok, amikor pénzügyi szűk érdekcsoportokat említek. Aki nem ért engem, az pedig egyszerűen nem érdekel. Annak csak a pénze érdekel. Cigányozni sem szoktam. Elég, ha csak tyúktolvajokat említek és mindaz, aki velem gondolkodik, érti, hogy miről beszélek.

- Én elüldözöm azt a vezetőt, aki őszinteségi rohamában tesze-toszáskodik. Nekem olyan vezér kell, aki vallja, hogy nem azt teszi (tessze-tossza), amit mond.

- Én a magyar logika vagyok. Valóságos hungaricum. Nem vagyok egyforma azokkal a logikákkal, akik a szemétdombon kukorékoló kakast hallgatva a szemétdombot is vizsgálják. Én el vagyok ragadtatva a kakas hangjától. Nekem elég, ha minden reggel kukorékol a kakas. Egyáltalán nem aggódom amiatt, hogy már égig érő szemétdombot kapirgált össze a házam köré. Mert… én magyar logika vagyok. Akkor is, ha engem már egyetlen más logika sem ért, igazam lesz, mint mindig. Csak győzzétek kivárni.

Kezeiket csókolom!

Csend volt. A család olvasott. Ilyenkor nem zavarjuk egymást. Vagy mégis. A nagyobbik megszólalt:

- Mi a baj a politikusokkal? –kérdezte a lányom.

- Az, hogy olyanok, mint a buborék. Vágynak a magasba, miközben sziklák súlyával zuhannak a mélybe és magukkal rántanak tömegeket.

- Miért nem tudnak egységet teremteni? –kérdezte a lányom.

- Azért mert nem tudják, miből áll az egység. Úgy gondolkodnak, mint azok az emberek, akik azt hiszik, hogy a házasság nem más, mint a köménymagleves közös szürcsölése.

- Mi a te világnézeted apa? – kérdezte a lányom.

- Jobb, ha nincs világnézetünk. Minden világnézettel az a baj, hogy úgy tekint a világra, mint Te a Holdra. Egyszerre csak mindig az egyik oldalát láthatod. Pedig a másik oldal is valóságos.

- Szeretnék híres lenni! – mondja a lányom.

- Ahhoz valami rosszat kell tenned. Manapság ha nem teszel rosszat, nem lehet hír belőled. Tehát nem lehetsz hír-es. Azért jobb, ha hírtelenként nem teszel rosszat.

- Te nem osztanál meg velem valami fontosat? – kérdezem a lányomtól.

- De igen! –mondja. – Nézegettem a legutóbbi népszámlálás eredményeit. Nincsenek már angyalok közöttünk…

Ismét csend lett. Olvasunk tovább. Vagy olvasást színlelünk. Mert én azon gondolkodom, hogy mit olvashat a lányom. Ő pedig biztos azon, hogy mit olvashatok én… De nem szólunk egymás dolgaiba, mert a világnézet ugyebár…

Közel három évtizeddel ezelőtt büszkén tértem haza egy edzőtáborból és büszkén újságoltam édesapámnak, hogy mindössze nyolc edzőmérkőzésen 12 gólt lőttem. Mindegyiket megnyertük. Csalódottan vettem tudomásul, amit apám akkor mondott. Azt mondta, hogy az edzőmérkőzéseket nem számítják be, nem jegyzik sehol. Az élesben menő bajnokságban kell bizonyítani. Hát be is bizonyítottuk, hogy gyengék voltunk. Majdnem minden mérkőzésen kikaptunk idegenben és hazai pályán egyaránt. Mert edző ellenfeleink velünk mérkőzve a hibáikat akarták kiküszöbölni, megengedve a pillanatnyi veszteséget. Mi pedig az erőnket fitogtattuk, ahelyett, hogy felkészültünk volna. A foci olyan, hogy mérkőzésről mérkőzésre veszítheti el a játékos az önbizalmát, minden egyes elveszített mérkőzés egy-egy pofonként éri. Az ökölvívás egy kicsit más. Ott elegendő egyetlen nagy balegyenes, amitől az ellenfelet teljesen meg lehet semmisíteni, vagy legalábbis több menetre ütő-képtelenné lehet tenni.

Meggyőződésem, hogy a legutóbbi magyarországi politikai menetben a jelenlegi ellenzék akkorát kapott, hogy teljesen elveszítette a jó mozgáshoz, ésszerű védekezéshez, vagy éppen ellentámadáshoz szükséges képességét. Szétesett egyetlen nagy pofontól –ahogyan mondani szokás. Összefogás helyett osztódással szaporodik. A jelenlegi ellenzéki erők nem tudnak jó állapotban lenni. Többen a sérüléseiket ápolgatnák, mások az amúgy is törpepártjuk belső viharait szeretnék kezelni, miközben vannak erők, akik inkább civilként tüntetik fel magukat, mert tudomásul vették, hogy ma Magyarországon a legtöbb ember nem mozdul meg olyan felhívásra, amit pártnak nevezett, vagy párttá szerveződött erő hirdet meg. Pár napja még többen büszkék voltak, büszkék lehettek arra, hogy civil szerveződésben vettek részt. Egyszerűbben divatos dicsőséggé vált „civilként” élni Magyarországon. Már-már azt kezdtem hinni, hogy belátható határidőn belül be fognak jegyezni egy CP-t, egy Civil Pártot. Esetleg egy olyan Civil tömörülést, amely majd összefogja a demokratikus ellenzéket. Ez a jóslat, vagy vízió meghiúsulni látszik március 15. óta. Mert nem tanácsos viccelődve, vagy komolytalanul hozzáállni a bajnokságra való felkészüléshez, miközben még ott él elevenen az emlékezetben egy óriási pofon emléke egy hivatalosan jegyzett mérkőzésről. Tudom, hogy ez még így a két választás közötti félúton az edzőmérkőzések időszaka. De amennyiben elviccelődik a felkészülést és a demokratikus ellenzék táborában sem futja többre, mint Dopeman-t említeni alternatív elnökként, erősen arra játszanak, hogy a következő mérkőzésen is óriási pofonokat gyűjtsenek be. Lehet, hogy akkorákat, amelyektől már véglegesen szakítani kell a versenyszerű küzdősporttal. Mert sok-sok normális ember, aki még pár napja bizakodóan tekintett a civil szerveződésekre, ezekben is óriásit csalódott.

A jelenlegi ellenzéket elszomoríthatja, hogy nem tanúsítanak kellő komolyságot a felkészülés periódusának. Ugyanakkor a jelenlegi ellenzék még reménykedve is nézhet a jövőre, ha tudatosul benne, hogy ez még csak az edzőmérkőzések időszaka. Ha kellő komolysággal állnak hozzá az edzőmérkőzésekhez, akkor a következő éles menetben még bármi megtörténhet. Most még lehet kísérletezni. És ha így nem megy, akkor kétségtelenül edzőt és játékosokat kell cserélni. Most még lehet…

PS. Egyébként nevetséges egy Nemzeti Ünnepen nem ünnepelni, hanem tüntetésre járni. Olyan, mintha Húsvétkor különböző felekezetek különböző tereken gyűlnének össze egymást mocskolni, teljesen megfeledkezve Krisztus feltámadásáról. Az Ünnep legyen ünnep. Mocskolódásra pedig ott marad az év többi szürke hétköznapja…

Kezeiket csókolom…

Mottó:

Dolgaim elől rejtegetlek,

Istenem, én nagyon szeretlek.

Ha rikkancs volna mesterséged,

segítenék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,

segítenék akkor is mindennél.

A lovaidat is szeretném

és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva

szántanék én is nyomodba,

a szikre figyelnék, hogy ottan

a vasat még mélyebben nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját

én zavarnám a fele varjat.

S bármi efféle volna munkád,

velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,

vacsora után melléd ülnék,

pipámat egy kicsit elkérnéd

s én hosszan, mindent elbeszélnék.

(József Attila)

Vannak dolgaim. Van életem. Van, amit sehogy sem lehet becsomagolni dobozba, bőröndbe, utazótáskába. Gondolkodom, hogy leírható-e mindaz, ami becsomagolhatatlan? Leírható-e az élet úgy, hogy közben folyamatosan utazik az ember? Az utazáshoz is jól jött néha egy-egy jó tanács. Egyszer egy barátom azt mondta, hogy a könyv láthatatlanná tesz. Nagy utazóként jobban értettem, hogy miről beszélt, amikor azt mondta, hogy:

„Aki olvas, azt általában békén hagyják. Attól nem kérdik meg, hogy honnan hová utazik, hogy van-e család, ilyesmi. Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz.”

Szeretek olvasni, mert szeretek láthatatlan maradni, mert vannak dolgaim, van életem… És most jobb, ha nem látható az, akinek dolgai vannak, élete van. Jó lenne a kötelező egyenruha. Egyébként nem állunk távol tőle, de mégis nagyobb örömmel viselném, ha kötelezővé tennék. Mert az őrültek kötelező törvényei néha jól jönnek. Mert így mentségként szolgálnak, amikor az ember láthatatlanná akar válni. Márpedig az egyenruha is láthatatlanná tesz. A tömegben. Mert az egyenruha egyenlőségjel a semmirevalók és a valamirevalók között. És látom, hogy a semmirevalók mekkora tábora vált életrevalóvá. Nem lenne rossz egyenlőnek tűnni velük. Mert akinek vannak dolgai és van élete, az arra vágyik, hogy életrevaló legyen. Ha lehet.

Látom, divattá vált a múlt. Divattá vált 1848-at, 1956-ot és 1989-et emlegetni. Pedig a múltnak soha nincs alternatívája. De önmagában az is egy egyenruha, hogy mindenki ezeket az éveket, évszámokat emlegeti. Én nem emlegetek évszámokat. Csak reménykedem. Isten üzeni a Bibliában, hogy „a reménység nem szégyenít meg”. Mások azt vallják, hogy a remény erőt ad. Én azt mondom, hogy a remény(kedés)hez óriási erőre van szükség. Sokkal nagyobbra, mint a reménytelenséghez. Azt erőtlenül is lehet művelni. Csak nézz magad köré és egyből igazat adsz nekem!

Nem állítom, hogy én tisztán látok mindent. Mert van életem. Vannak dolgaim. És azt hallani, hogy tisztábban csak onnan lehet látni mindent, ahol semmi sincs. Pedig nekem van életem és vannak dolgaim. Tudom, hogy valakiknek jól jönne, ha az életemet és a dolgaimat semminek érezném, de ettől még nagyon távol állunk.

Te mennyit viselsz el a valóságból? Mert ezt nagyon jó, ha tisztázza magában/magával az ember. A valóság igazsága szabaddá tesz. A hazugság az, ami a legmagányosabbá teheti az embert. Szerintem a valóság igazságának letagadása miatt van annyi magányos ember ma Magyarországon.

Mert egyesek szeretnek labirintusokat építeni. Azért, mert van kereslet a labirintusokra. Mert mások imádnak tévelyegni a kedveltjeik által épített labirintusokban. Pedig sem a labirintusnak, sem a tévelygésnek nincs értelme.

Nekem van életem és vannak dolgaim. Utazóként olvasva szeretnék láthatatlan maradni mindaddig, ameddig nem megy ki divatból a labirintus építése és a labirintusban való tévelygés.

Figyelted? Semmi politika nem volt a soraimban… Mert manapság veszélyes politizálni. Főleg így március 15. körül…

Nem! Nem vagyok elfogult védője Orbánnak.

Sőt! Védője sem vagyok Orbánnak.

DE. Amikor beütöttem a google keresőjébe, hogy "Orbán hajléktalan" (nem, nem a vágyaimat ütöttem be a keresőbe, csak ezekre a szavakra szerettem volna látni, hogy mit dob ki a mindentudó kereső), többnyire ellenzéki, balliberális lapok online oldalain cikkeztek erről a szokatlan eseményről.

Úgy gondolom, hogy a jobboldali médiának kellett volna nagy csindarattát csinálni ebből a szokatlan, de nem kicsit megmosolyogni való eseményből.

Szerintem az esemény nem hírértékű.

Lehet, hogy a miniszterelnök csak egyszerű terepszemlét tartott. Felmérte a körülményeket, hiszen a mai bizonytalan világban még bármi előfordulhat. Vele is... És azért tette ezt magánemberként, még a kisbuszt is saját kezűleg kormányozva (mint aki ért a kormányzáshoz), mert nem akarta, hogy kiderüljön: tulajdonképpen ha így kormányoznak tovább, még a kormány tagjai is a meglátogatott intézmény falai közé kényszerülhetnek.

Közben olvasgatok, böngészem a friss híreket és hevesebben dobog a szívem, amikor azt olvasom, hogy "lemondott a kormány"... Uram, Atyám!!!

Ja? Hogy Romániában mondott le?

Így sem rossz...

Lackfi János: TÖPÖRTYŰ

Alázatot a töpörtyűtől tanulni
amint önnön zsírjában sül zsugorodván
szemmelláthatóan öregszik
vállalva torz és minden
szépségtől mentes alakját
keményedő sárgás libabőrt
szőrszálat égéshólyagot
s végül hogy egész kicsiként is
még ropogva
táplál őrletik egyre.

Nos ezen felbátorodva tovább kutattam a Lackfi után.

Érdemes volt.

Gyűlölet gyilkos dübörgése rémít,

nem érzem otthon magam én itt.

Rekordokat döngetnek a mínuszok Európa-szerte- erről olvasunk, hallunk, látunk híreket. Fagy tombol odakint, jegesedik minden odabent a lelkek helyén, ahol már maga a lélek alig lelhető fel.

Kisfilmeket nézegettem arról a színházról, amely előtt a "kultúra védelmében" ritmusra skandálta egy "csupa értelmiségiekből spontán módon összeverbuválódott"csoport, hogy:

"- Mocskos zsidók!

- Kurva anyád! (elnézést, de szó szerint illik idézetet visszaadni)...

- Hülye vagy! Hülye vagy!"

és... "- Ria, Ria, Hungária!"

Gondolkodom. Igazuk lehet... Ha a kultúrát kell megvédeni, akkor nem számít, milyen eszközökkel és milyen szavakkal védik mindazt, ami az övék. Az ősi magyar kultúra mindenek fölé helyezendő... Még akkor is, ha azt egy "új színházban" kell megvédeni. Ha pedig ennek a megújulni készülő színháznak a "megújulása" valakiknek nem tetszik és ennek demokratikus keretek között hangot is adnának, akkor arra egyetlen  értelmes reagálási forma létezik: "Mocskos zsidók!"

Mert ez itt Európa... Illetve... nem Európa, hiszen a kultúra védelmezői már elégették pár hete az EU zászlaját.

Akkor ez itt demokrácia... Illetve... Ez sem. Mert a kultúra védőinek pártja az elmúlt napokban bevallotta, hogy ők nem demokraták...

Akkor mi ez itt kérem szépen?......

Elmondanám a mocskos zsidózó embertársamnak, hogy van élet Wass Alberten, Tamási Áronon túl is. Annak ellenére, hogy mindkettőnek ismerem és részben elismerem irodalmi munkásságának értékeit. Elmondanám a mocskos zsidózó embertársamnak, hogy nem értem, miért kell csak azért szeretni egy írót, mert magyarkodó körökben ez a divat? Elmondanám mocskos zsidózó embertársamnak, hogy nem értem, miért a zsidók jutnak mindenről eszébe, amikor körülötte bárki is a nácik ellen és a fasizmus ellen emeli fel a szavát. Megkérdezném a mocskos zsidózó embertársamat, hogy mit tud Tamási Áronról, vagy éppen Wass Albertről, de félek, hogy valamelyik focicsapat csatáraival tévesztené össze őket...

Megkérdezném, hogy mit tud "Don Carlosról", amit most levesznek a műsorról és mit tud "A funtineli boszorkányról", amit éppen műsorra készülnek tűzni.

Több dolgot kérdeznék a mocskos zsidózó embertársamtól egy csendes helyen egy forró tea mellett, de attól tartok, hogy a válasz előre tudható:

" Hülye vagy, hülye vagy!" - mert csak ennyire fussa... kultúrá(já)ból...

Még valami:

Egy pár évvel ezelőtt egy barátommal leveleztünk és leveleink témájában érintettünk "zsidózó" kérdéseket is. A barátom akkori leveleinek egyikéből idéznék egy részletet:

"Azért veled se értek teljesen egyet. Abban természetesen igazad van,
hogy Jézus nem szkíta-hun-magyar-párthus herceg volt, hanem zsidó.
(Dávid törzséből származott; 2.Sám 7, 10-16; 1.Krón.17, 10-14; Jer. 33,21)
Azzal viszont, hogy nem a zsidók végez(tett)ék ki, hanem a rómaiak már
nem értek egyet.
Az sem teljesen a véletlen műve, hogy minden időkben utálták a
zsidókat. Az ókori egyiptomiaktól kezdve az összes keleti népen és a rómaiakon át a keresztényekig. Napjainkban leginkább az Iszlám
világban utálják őket.
Azért vannak érdekességek, vegyük például a Japán antiszemitizmust,
ami annak ellenére
erős, hogy Japánban gyakorlatilag nem is élnek zsidók. Különben 1933
Németországában is mindössze
egy százaléka volt a lakosságnak zsidó. Erre mondják azt, hogy "...és
nem is kell hozzá zsidó".

...és még valami:

én is vettem részt a kultúra védelmében tüntetésen valamikor Erdélyben 1990-ben, talán februárban. Néma csendben vonultunk fel százezren gyertyákkal és könyvekkel a kezünkben... Igaz... abban az évben a februári hónapban nem döngettek rekordokat a mínuszok... a lelkeink helyén...

Több, mint egy év telt el úgy, hogy egyetlen árva sort sem írtam ide.

Így hát mindenkinek Áldott, békés, boldog új évet kívánok és türelmet egy sajátunkétól eltérő vélemény tolerálásához. Is.

Kicsit félrevonultam, kicsit magamra öltöttem a szemlélődő, vizsgálódó ember szerepét, aki szótlanul figyel...és gyakran mosolyog, mint az egykori öregek, akik már előre megmondták, hogy....

Szerdán felszólalt egy Morvai Krisztina nevű EP-képviselő a Magyarországról szóló strasbourgi vitában, ahol keményen kiosztotta a magyar ügyek iránt érdeklődő európai kollégákat és hirtelen nem tudtam, hogy ugyanarról a személyről van-e szó, aki a 2009-es EP választások után az Európai Unió beavatkozását sürgette a Magyarország belügyeibe, vagy valami elkerülte a figyelmemet és létezik még egy képviselő ugyanezzel a névvel...

A "Magyarország a magyaroké" című program, amellyel másik két társa mellett Morvai Krisztina is mandátumot szerzett, a 2006-os rendőrségi túlkapásokról szólva ezt írja:

"A brüsszeli központi hatalom alkalmanként rendkívül kényes az emberi jogok és az ún. "európai értékek" tiszteletben tartására. Az olykor vehemensen fellépő Unió [azonban] semmilyen uniós jogkövetkezményt nem alkalmazott a magyar kormánnyal szemben (...) a 2006-os magyarországi eseményeknél, az indokolt, határozott lépés elmaradt. A Jobbik az Európai Parlamentben azért fog küzdeni, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő."

A jobbik (bevallom, most már szándékosan írtam kisbetűvel) három éve még legfontosabb céljai között emlegette "a magyar ügy európai közbeszédbe terelését": olyanokat vizionált, hogy a határon túli magyarok autonómiatörekvését tudatosítani kell az európai közvéleményben és  ezt  az európai közélet megoldandó kérdései közé kell erőltetni. A párt képviselői most viszont azt kommunikálják, hogy az egyes nemzetek EP-képviselőinek elsődlegesen saját nemzeti ügyeikkel kellene foglalkozniuk, és nem a magyarokéival. Érdekesnek találom, hogy akkor szorgalmazni kell a külső beavatkozást, amikor rajtuk csattan az ostor, de amikor már ők csattogtatnak, akkor kussoljanak a külsők és foglalkozzanak a saját házuk táján felmerülő problémákkal.

A jobbik ebben a formában nem látja nagy jövőjét az EU-nak, ezt mindenütt hangoztatják, ahol szóhoz jutnak. "Ki kell javítani, át kell alakítani, vagy pedig népszavazáson kell dönteni arról, hogy kilépünk belőle"- nyilatkozta a jobbikos Kovács Béla azokban a napokban, amikor Novák Előd nyilvánosan EU-zászlót égetett.

Érthető, kedveseim? Az EU ne szóljon bele abba, amit mi itthon teszünk, de mi odamegyünk, mert ott kijavítani valónk, átalakítani valónk van nekünk. Amennyiben ők nem hajlandók átalakulni a mi (mármint a jobbik) ízlésünk szerint, akkor népszavazással döntünk és majd reszkethetnek, mert úgy otthagyjuk őket, mint Szentpál az oláhokat...

De addig is Morvai & Co. a jövő nélküli, átalakítandó intézménytől felveszi a majdnem 3 millió forintnak megfelelő havi juttatást.

Nagyon rég volt aktuális az, amikor még azt tanították nekem, hogy ne szarjak abba a tenyérbe, amelyikből etetnek. Bár igaz... Egy etető tenyér zászlajának elégetése csak majdnem számítható odaszarásnak. Attól függ, ki hogyan értelmezi. Morvai Krisztina biztosan (ezt is) másként gondolja... mint általában mindent...

Még egyszer boldog új évet!